Ha harc, hát legyen harc! Az egyre többször innen-onnan megjelenő, vizeinken úszó olajfoltok nagy kinlódást okoznak az illetékeseknek, arról nem is beszélve, hogy milyen hatással vannak az állat- és növényvilágra.  A küzdelem sok energiát felemészt, de szerencsére mindig vannak olyan emberek, akik ráérnek gondolkodni a legjobb és leggyorsabb megoldáson, amivel talán egyszerűbb lenne a helyzet.

Az MIT kutatói olyan napelemes robotokat fejlesztettek ki, melyek önműködő és úszó mivoltukból kifolyólag egy hónap alatt el tudnak majd távolítani egy Mexikói-öböl nagyságú olajszennyeződést, mindehhez összesen 10 robotot állítva hadrendbe. A Seaswarm elnevezésű csodarobot öt méter hosszú, két méter széles és 15  kilót nyom, tehát tekintélyes méretéből adódóan és a hozzá csatlakoztatott két napelem segítségével az eddigi leghatékonyabb módszernek bizonyul az olaj elleni küzdelemben.  A robot mozgás közben egy futószalagot forgat, melyet olajelnyelő naonanyaggal vontak be, vékony és rugalmas. Ezzel a „vízhengerrel” gyűjti be az olajat az okos szerkezet.

Egyetlen robot akár hetekig is bírja a strapát, mindössze 100 watton, mindemellett óránként több liter olajtól megtisztítva a tengert. A darabonként 10-20 ezer dollárba kerülő Seaswarm GPS-szel is felszerelkezett, így koordinátáit más robotoknak elküldve mintegy segítségért is folyamodhat. Természetesen a robotok nem veszik át teljesen az uralmat, hiszen távirányítással emberek is működtethetik (még szerencse…).

-via-

Szegeden kerül megrendezésre a "VÍZ - Minden cseppje érték!" konferencia szeptember 28-án, ahol az egyik legféltettebb természeti kincsünkkel való gazdálkodás kérdéseiről, a vízfogyasztás és szolgáltatás jelenlegi és jövőbeli helyzetéről vitázhatnak a szakmai szervezetek és a „civilek”.  A szakmai kérdéseken túl lehetőség nyílik információ cserére és vitafórum lebonyolítására is az adott kérdésben.

Bővebb információt, a részletes program ismertetését  ITT találod!

Van vajon olyan csaj a világon, aki nem szereti az egyedi dolgokat? Hát akkor most nagyon figyelj! Nem csak egyszeri és megismételhetetlen, könnyen kivitelezhető, strapabíró és dizájnos, de még környezetbarát is! Miért? Mert a halmokban heverő műanyagszatyrokat újra felhasználva olyan tuti táskát varázsolhatsz magadnak, amilyet akarsz! Ízzítsd a vasalót és vágj bele!

1. Nyolc darab szatyrot vágj egyforma négyzet vagy téglalap alakúra.

2. Egy réteg sütőpapírra sorban egymás tetejére simítsd el a szatyordarabokat, majd helyezz rá még egy réteg sütőpapírt.

3. A vasalót állítsd alacsony fokozatra és óvatosan kezdj vasalásba. Nem árt néha bekukkantani a két réteg papír közé, hogy mi történik. Ha semmi, akkor vedd durvábra a figurát és emelj a hőfokon!

A tetszőleges méretű négyzetekből, téglalapokból egy ügyes varrógép segítségével már csak össze kell állítani a táskát!

Amire vigyázz:

Ne legyen túl forró a vasaló, mert a műanyag masszívvá válik és nem tudod később megvarrni!

Ügyelj rá, hogy a szatyor rétegei között ne legyen légbuborék, szennyeződés, mert ez az összeolvasztott anyagnál csúnyán mutathat.

Amivel szebbé teheted:

A belső rétegek csak az anyagvastagságot adják, a külső két rétegnél viszont kísérletezhetsz különböző motívumokkal, virágmintával, így igazán egyedivé varázsolhatod a táskád!

nekerjszatyrot.hu

Sokszor mondom (valószínűleg mert igaznak hiszem), hogy a kis lépés is lépés a cél felé, így az apró dolgokon is sok múlik! Az újrahasznosítás számos formáját ismerjük, de ahhoz, hogy a környezetvédelemért tegyünk valamit néhanapján elég az is, ha egy-egy tárgy funkcióját továbbgondoljuk, mielőtt a kuka fedele felpattan és a feleslegesnek ítélt tárgy abban landol!

Ha ötleted sincs vagy nem akarod ezzel az agyad terhelni, akkor mi időről-időre néhány tippet adunk majd, hogy miből-mit varázsolhatsz könnyen, gyorsan, egyszerűen! Íme most egy telefontartó!

Jobbára csak dobom ide, dobom oda a mobilomat, arról nem is beszélve, ha tölteni kell! Szerintem az emberek 99 százaléka bedugja, majd otthagyja a zsinóron lógni, az asztalon hánykolódni, ami persze újabb karcos harci sérülések sorozatával jár. Az én mobilom egy őskövület, nem sajnálom, ha néhanapján egy újabb mélyedést helyez rá az idő vasfoga, viszont a sok drága ketyere nem mindig érdemli a mostoha sorsot!

Itt lép képbe az üres műanyag flakon és az újrahasznosítás apró tyúklépése a környezetvédelem útján! Ezzel a praktikával biztosíthatod, hogy töltés közben is kényelmes elhelyezkedése legyen a  kis drágának, ráadásul a szétnyúló töltőzsinór sem fog senkit szabad mozgásában akadályozni! Egyszerű, de nagyszerű!

Mi a recept? Végy egy kiürült flakont, egy alkoholos filctollat, rajzold meg az ábrán látható módon, majd óvatos nyiszáló mozdulatokkal vágd le a felesleges részt a vonal mentén egy éles késsel, vagy ollóval! A kezekre tessék azért vigyázni! A levágott ujjakhoz ugyanis nincs újrahasznosítási receptünk!

A mediterrán nyár és a spanyol tengerpart mindig is csábította a turistákat. Van aki a forró napsütés, van aki a selymes homok, van aki a gyönyörű víz vagy csodaszép táj miatt szeretett bele  és van aki mindezek dacára betondzsungellé változtatja!  Bizony! Naponta nyolc labdarúgó pálya nagyságnyi területet betonoznak le a tengerparton, ugyanis Spanyolország lakossága egyre nő! Az utóbbi két évtizedben a lakosság átlagosan öt százalékkal növekedett, ami még nem is lenne olyan sok, viszont a tengerparton élő népesség nagysága már több mint 25 százalékkal nőtt 20 év alatt! A szárazföld belsejéből egyre többen költöznek a spanyol partokra, így itt lakások millióit építették az elmúlt évek alatt.

A Greenpeace kutatása szerint a spanyol lakosság 44 százaléka lakik a tengerparton és ez az egész ország mindössze 7 százaléknyi területén zsúfolódik össze.  A nemzetközi környezetvédő szervezet szerint 1987 és 2005 között több mint 50.000 hektárnyi természetes növényzettel borított spanyol tengerpart került beton alá.

"A természetes környezet elleni agresszió feltartóztathatatlan volt az utóbbi években, a legrosszabb pedig az, hogy továbbra is ez a tendencia a meghatározó" - mondta Juan Lopez Uralde Greenpeace kutatásvezető a tanulmány madridi bemutatóján. Szomorú, de teljesen igaza van…

Végre pozitív dolgokról is beszámolhatunk! Az illegális fakitermelés egy új kutatás szerint  2002 óta átlagosan csaknem 22 százalékkal csökkent! Nagyobb eredmény viszont, hogy ez a mutató Kamerunban 50, Brazíliában (Amazonas) 50-75 százalék! Mindent összevetve 17 milllió hektár esőerdő menekült meg a haláltól és a Föld tüdeje tovább lélegezhet! Az esőerdők kötik meg az üvegházhatású szénmonoxidot, így nem kérdéses, hogy mi is több levegőhöz jutunk ezáltal!

Azért még ne lélegezzünk fel teljesen! A helyzet javul ugyan, de a probléma nem oldódott meg! 2008-ban még mindig 17 millió köbméter fa nyakára csaptak baltával, melyet aztán amerikai, japán, brit, francia és holland vállalatok vásároltak fel, sokszor kínai gyártmányú bútorok formájában!

És hogy mi lesz a vége? A kivágott esőerdők helyén az említett cégvezetők, kínai széken ülve bámulják majd a körülöttük lévő pusztulást... Remélem előbb szembesülnek a bajjal és nem jutunk el idáig!

Még néhány évtized és megint egy csodás dologgal lehet kevesebb a Földünk… A tudományos vizsgálatok és amerikai tengerkutatók szerint  2070-re kipusztulhat a Vörös-tenger teljes korrall állománya, ugyanis a víz fokozatos felmelegedését nem képesek elviselni.

A korallok meszes vázának belső szerkezete a fák évgyűrűihez hasonlóan árulkodik állapotukról, korukról. A látszólag egészséges példányok növekedése mintegy harminc százalékkal már csökkent, a mészlerakódásoké pedig 18 százalékkal esett vissza 1998 óta.

Amennyiben a jelenlegi fokozatos felmelegedés folytatódik, szinte biztosra vehetjük, hogy unokáink már nem fognak gyönyörködni a csodálatos korallok világában és színkavalkádjában. A folyamat megfordítható, de ahhoz komoly változtatásokra és összefogásra van szükség…

Nem radarozunk szerencsére! Az évek óta nagy port kavart és vérre menő vitákat kiváltott radarállomás építésügyi hatósági eljárását megszüntette a Honvédelmi Minisztérium, így a Tubesen ez már biztos nem épülhet fel!

Pécs város vezetése közleményben köszönte meg az összes civil szervezetnek és a lakosságnak a közös munkát, amivel éveken keresztül küzdöttek azért, hogy a NATO-lokátor ne ott és ne olyan körülmények között épüljön meg. A környezetre és az állatvilágra gyakorolt hatása igen káros lett volna, így csak örülhetünk annak, hogy a Honvédelmi Minisztérium kihátrált a projekt mögül! Végre valami!

Szemetek! Hova mentek? Egy részük például Londonba! Ezzel cáfolja meg azt a szárnyra kapott és még máig is élő hiedelmet, miszerint a szelektív hulladékgyűjtésnek az égegyadta világon semmi értelmes sincs, ugyanis a gondosan és figyelmesen szétválogatott hulladékokat összeöntik! Egyrészről ez annak a tájékozatlanságnak is köszönhető, amit megspórolnak rajtunk az illetékesek (idő, pénz, fáradozás, miegymás ürügyén), másrészről meg a környezetvédelemre fittyet hányó emberkék saját meggyőző érve, ami mentesíti őket a felelősség és az odafigyelés alól. A londoni példa megcáfolja ezeket és bizonyítékként szolgál arra, hogy igen is van értelme!

A londoni metró utasai ugyanis a mi szemetünknek köszönhetik a föld alá áramló friss levegőt! Hogyan? A szellőzőrendszer ventilátorai Magyarországon összegyűjtött sörösdobozokból készültek, illetve ezek szolgálták hozzá az alapanyagot! A kiutazás körülményeit pontosan nem sikerült felfedni, de a tény az tény! Magyar szemét csapatja a londoni metróba a szelet!

Miből mi lesz?

PET palackból pulcsi, ruhafogas, dvd tok, műanyag hulladékból rendszámtáblák, darált gumiabroncsból sportpályák esésvédő lapjai és még sorolhatnám… Elutasító, szűklátókörű és érdektelen emberből pedig lelkes környezetvédő… Vagy legalább is mi ezt szeretnénk! A hazai helyzet azonban elég kiábrándító. Míg egyes nyugati országok évente 50-60 kg szemetet is szelektálnak per kopp, addig mi átlagosan csupán 10 kg/fő/évre vagyunk képesek. Fog ez változni? Valószínűleg igen, ha időben elkezdjük és példát mutatunk a felnövekvő generációnak. Ha a gyermekeinknek már az lesz a természetes, ha elkülönítjük a háztartási szeméttől a műanyag palackokat, ha a zöldséghéjat komposztálóba tesszük és még sorolhatnám a példákat…

Nem beszélek mellé…

Bár még nekem is van mit tanulnom bőven e téren, igyekszem tenni és nem csak a számat jártatni! Álszent lennék, ha azt állítanám, hogy nótórikusan és megszállottan mindent szétválogatok, mert ez nem így van, viszont újságot és PET palackot nem dobunk itthon a szemétbe, visszük a szelektívbe! Mint már említettem az egyik korábbi posztban nem a városi dzsungel közepén lakom, így nálunk ilyen nem terem minden sarkon. Külön szervezést és tervezést igényel az autóval való szállítás, de megtesszük azzal a gondolattal, hogy megint tettünk egy ”apró” gesztust a Földért…

Mi sem jellemezheti jobban a természetközeli életmódot, mint mikor reggel  egy fa lombjai között a felhőket bámulva ébredsz és a kismadár közvetlenül az arcodba dalolja az énekét. Az orrodon át friss, tiszta levegőt szippantasz be és az idilli életmódot csak az teszi még varázslatosabbá, hogy nem kell a szomszéd fűnyíróját hallgatnod, nem kell az autók bűzét beszívnod, hiszen nemhogy szomszéd, de ember sincs a közeledben. A kicsit remete életmódot azonban kárpótolja a természet, az állatok közelsége, akikkel a lakóhelyből adódóan együtt kell élni.

Álom? Nekünk igen. Valakinek meg a valóság. Világszerte több ilyen lakóhely is van, hiszen sokakban felmerült már az az igény, hogy maga mögött hagyva a városok zaját és fullasztó légkörét továbbálljon és kiköltözzön a világ végére, egy fa lombjai közé.

Irigylésre méltó? Nekem igen. Ugyen most  sem a város szívében lakom, de több évig én is rendesen szívtam a kipufogófüstöt, nyeltem a szmogot és néztem a zsúfolt utakat és azokat az anyákat akiknek kimerült a családi séta fogalma a betonon való gyaloglással. Van összehasonltási alapom és bár a lakóövezettől több mint két kilóméter választ el, nincs közvilágítás és nincs csatornahálózat semmi pénzért nem cserélném vissza "civilizáltabb" körülményekre! Abba meg belegondolni, hogy ezt még fokozhatom egy falomb közötti élettel... Csábító...