Szégyen nem szégyen, de a hétvégén láttam idén az első fecskét és ez aztán igen csak el is gondolkodtatott. Nem. Nem a város kellős közepén, panelházak tengerében élek, hanem jócskán külterületi részen, viszonylag zöld övezetben és még  ez így is megtörténhetett.

Persze ráfoghatjuk, hogy nem járok nyitott szemmel, figyelmetlen vagyok (ami valljuk be jellemző is rám), viszont az tény, hogy jóval kevesebb a fecskecsalád is. Míg gyerekkoromban már márciusban tucatjával repdestek az utcán, házak között, városban, addig most alig lehet egyet-egyet felfedezni. Szerettük és védtük őket. Sokszor még időjósként is beváltak, hiszen ha nagyon alacsonyan cikáztak, tudtuk, eső lesz. Ma inkább meghallgatjuk az időjárásjelentést, vagy rákeresünk a neten...

A fecskékkel kapcsolatban riasztóak az adatok: a molnárfecskék állománya 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké pedig 30 százalékkal csökkent az elmúlt tíz év alatt Magyarországon. Az adatok alapján ez a tendencia egyre csak rosszabb és a szélsőséges időjárási viszonyok sem kedveznek már évek óta a populációnak. Hideg, eső, vihar, élelem hiány és még sorolhatnánk...

A fecskék lassú eltűnése, számuk csökkenése egyben figyelmeztetés is. A Magyar Madártani Egyesület szerint a füsti fecskék állománycsökkenésében (melyek inkább a vidékies környezethez szoktak) közrejátszik az is, hogy az elmúlt évtizedekben összeomlott az intézményes, háztáji állattartás hazánkban. A leginkább "városiasodott" molnárfecskék nagy számú csökkenése pedig a nagy fokú környezetszennyezésnek is köszönhető, ami az emberi egészséget is károsítja. Ezekhez a tényezőkhöz párosulnak a szélsőséges időjárási viszonyok.

Minden összevetve nem ártana tanulnunk ezekből az "apró" figyelmeztetésekből, hogy ha még lehet, akkor időben lépni tudjunk.

2010 a fecskék éve Magyarországon.